Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján. Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe. A másiknál kapott egy doboz finom szivart. A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott. Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul. - Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondta. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom? - Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszolt a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked. Azt mondta: "B...d meg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.
Lou Ferrante találkozik a lengyelországi Grypser néhány főnökével, köztük egy állandó fegyveres védelem alatt álló védett tanúval is.
A tényállás a csoportosan elkövetett garázdaság klasszikus esete. A török Ahmed bűntársaival sorozatos magánlaksértések megkísérlését eszközölte Eger térségében. D. István és társai jogos önvédelmi helyzetben egy házilagos készítésű fegyvernek számító tárggyal, ami kerek alakú és tüzet lő, súlyos testi sértéseket okoztak Ahmedéknek, akik a helyszínről nagy sietve eltávoztak.